Nagyon sok írás született már abban a témakörben, hogy milyen kérdéseket tesznek fel a felvételiztető, interjúztató HR-esek, fejvadászok, magas beosztásban lévő, és onnan a „tutit jól megmondó” vezetők. Szeretnék egy kicsit „out of the box” gondolkodni ezekről a kérdésekről. Az első rész arról szólt, miért is tesznek fel ilyen kérdéseket az interjúztatók, a jelenlegi részben a konkrét kérdéseké a sor.

Tekintsünk át akkor néhány rendkívül ciki és avítt kérdést – a teljesség igénye nélkül:

„Mi a három legjobb tulajdonsága?”

Hogy mi? Hát az, hogy itt vagyok, és dolgozni akarok. De komolyan, hogyan gondolhatja épeszű ember azt, hogy az erre a kérdésre adott válaszból bármilyen következtetés levonható. Ha erre valaki ad egy visszafogott választ, akkor az lesz a baj, mert nem elég jó, nem eléggé ambiciózus. Lehet, hogy ma már más szelek fújnak, de régebben arra nevelték az embereket, hogy nem illik magunkat fényezni, tegye azt meg más, ha rászolgáltunk. Tehát a visszafogott válasz jelentheti azt is, hogy a jelölt „jólnevelt”, ami azért nem annyira nagy hátrány. Ha pedig sikerül „jól” válaszolni, akkor pedig narcisztikus, öntelt, másokkal együttműködni képtelen emberről van szó. Most légy okos, Domokos!

És persze – mivel szeretné elnyerni az állást – a munkavállaló bele van kényszerítve, hogy pozitívan tüntesse fel a valóságot – vagy akár hazudjon is. Hiszen hogyan derülhet ki, hogy nem mondott igazat? Felkészült a kérdésre, ezért már fújja is a választ. És ekkor a „szemfüles” HR-es azt mondja: „De hát nem azért tesszük fel a kérdést, mert nem tudjuk, hogy ferdít, hanem azért, mert fontos, hogy legalább törekszik-e azokra a dolgokra, meg tudja-e nevezni azokat a tulajdonságokat, amiket a company policy-ben értékként felsorolunk.” – ez nagyon szépen is hangzik. Csakhogy a figyelmes munkavállaló már az álláshirdetés elolvasásakor megnézte, hogy mit várnak el tőle, abból fog szemezni, és elmondja, hogy milyen jó ő abban a tulajdonságban. Ismét oda jutunk, hogy betanult droid alkalmazásakor ez nagyon jó kérdés…

És mit tegyen a jelentkező, ha felteszik neki ezt a kérdést? Fusson. De legalábbis gondolkodjon el alaposan, hogy tényleg akar-e itt dolgozni. Akar-e company droid lenni. Ha igen, az sem baj, sok hely van, ahol csak így lehet érvényesülni, de vegye tudomásul, hogy ezt választotta, és ne legyenek „saját ötletei”.

Ha azonban úgy gondolja, hogy nem akar droiddá válni, akkor nyugodtan el is mondhatja az interjúztatónak, hogy ő nem kíván ebben a játékban részt venni. „Kedves Sándor, elmondhatnám a betanult válaszomat erre a kérdésre, de azzal én sem mennék többre, és Ön sem jutna előrébb. Mi lenne, ha inkább arról beszélnénk, hogy milyen a vállalati kultúra.” – erre most azt mondod nekem, hogy könnyű mondani, de amikor munkanélküliként végre behívnak interjúra, akkor nem pattogsz te sem annyira, hanem örülsz, hogy végre lehetőséget kaptál. Igen, ebben igazad van, az ember nagyon szeretne minden lehetőséget megragadni, de legfőbb ideje lenne végre a felvételi elbeszélgetéseket távolítani a prostitúciótól, amikor a (potenciális) munkavállaló mindent bevállal a pénzért. A munkaadók pedig ráébredhetnének végre, hogy amikor visszaélnek helyzetükkel, akkor azzal azt sugallják, hogy a munkavégzés során is el fogják taposni a munkavállalót, és nem fogják szem előtt tartani érdekeit.

Igen, „el kell adnunk magunkat a munkaerőpiacon”, de nem mindegy, hogy „leértékelt”, „értékcsökkentett”, „leárazott” vagy pedig „akciós” portékát értékesítünk. Fontos, hogy a kiszemelt munkaadó megérezze, itt nem leértékelt árut kapok, hanem bombaüzletet fogok nyélbe ütni, mert egy teljes értékű, kiváló minőségű munkavállalóhoz juthatok akciós áron.

„Mi a három legrosszabb tulajdonsága?”

Gyakorlatilag ugyanaz a kérdés, mint az előző, így mindaz igaz rá, amit az előbbiek során részleteztem, ugyanakkor mégis sokkal rosszabb, mert sokkal intimebb. Ez a kérdés azért nagyon kellemetlen, mert olyan kérdéseket feszeget, amit soha nem szoktunk olyan emberekkel megbeszélni, akiket most látunk először. Erre a kérdésre legjobb esetben a házastársának, élettársának, esetleg a legjobb barátjának válaszol őszintén az ember. És ezt szerintem meg kell mondani az interjúztatónak: „Kedves Mónika, minden tiszteletem az Öné, azonban ez egy olyan kérdés, amelyet – véleményem szerint – sokkal régebbi és jóval alaposabb ismeretség után szokás feltenni. Próbáljuk meg inkább másik irányból megközelíteni ezt a témát: Mindenkinek vannak gyengeségei és erősségei, ahogy mondani szokás: amit a természet az egyik oldalon elvett, azt a másik oldalon kompenzálta. Hiába is próbálkoznék ezért a gyengeségeimet fejleszteni, azok megmaradnának viszonylagos gyengeségek úgy, hogy közben nagyon sok energiát öltem a javításukba. Karrierem során megtanultam azt, hogy sokkal többet érek el azzal, ha inkább az erősségeimre koncentrálok, mert így tényleges teljesítményjavulást tudok elérni abban, ami igazán fontos számomra. Én például nagyon rossz vagyok a labdajátékokban, de ez egyáltalán nem érinti negatívan a munkavégzésemet, hiszen a most tárgyalt munkakör betöltéséhez nem kell tudni jól kosarazni. Legrosszabb esetben nem megyek el a céges focira csütörtökönként. Ettől rosszabbul fogom végezni a munkámat? Nem. Viszont tudom, hogy nagyon jó vagyok az adatelemzésben, ezért az ahhoz kapcsolódó tudásomat folyamatosan fejlesztem, és olyan szakértők írásait olvasom, akik segítenek rávilágítani az adathalmazok mögötti mélyebb összefüggésekre. Beszéljünk inkább arról, hogy mely területeken tudom előmozdítani a cég ügyét.” – persze tudom, hogy ez is egy „könnyű mondani” eset, de hidd el, hogy ha tiszteletet vívsz ki magadnak az interjúztatónál (és vigyázz is rá, hogy ne kioktató légy, hanem tiszteletre méltó), akkor sokkal jobban kitűnsz majd a jelöltek közül.

Nyilván felmerül most benned, hogy ez – látszólag ellentmond az előző kérdésben taglalt dolgoknak, vagyis a jó tulajdonságokról szól. Valójában azonban nem, mert nem tulajdonságokat részletez, hanem a munkavégzést, a hatékonyságot emeli ki. Vannak olyan munkakörök ahol például nagyon rossz személyiségjegyekkel is nagyon jól el lehet végezni a munkát, csak a munkatársak nem nagyon fogják kedvelni az embert. A hatékonyság viszont az egyik legvonzóbb tulajdonság a munkaadó számára.

A következő részben a kérdések taglalásával folytatom. Lesz szó a bérigényről is.

(folyt. köv.)